2018. május 18-án, a gluténérzékenység világnapjára az akkor 10 éves lányom pár pillanat erejéig költővé vált.
Fogadják szeretettel az ő versét, érzéseit a gluténmentes gondolatait:
“Gluténérzékenyként az élet egy nagy szívás,
De van egy anyukám, aki igen jól főz rám.
Este mindig azzal macerál,
Hogy mi legyen a másnapi ellátmány.
A suliba viszek gofrit, palacsintát
Ezt a többiek mindig ellopják,
A tökfőzelék helyett az enyémet választják.
Utálok a pékségek elött elmenni,
A friss pékárúk illatát beszívni, az ízük után sóvárogni.
Szerencsés vagyok, csak egyet kiáltok,
S anyukám rögtön bagelt varázsol.
A barátaim már mind profin fújják,
Mi az, ami hasmarsot hoz rám.
A csajokkal egy pizsi party sem akadály,
Az ő anyukájuk is hipp-hopp gluténmentes vacsit produkál.
Volt pár évem megtanulni, ami nekem árt,
A boltban messziről szúrom ki a gluténmentes csokikát.
Egyszer, ha majd nagy leszek, orvos szeretnék lenni,
Akkor az egész gluténérzékenység okát ki tudnám deríteni.
Feltalálnék egy csuda orvosságot,
Amivel elárasztanám az egész világot.”
Gluténmentes Íz-Lik 