Egy nyűgös nap és a tökéletes befejezése

Vannak napok, amikor nem úgy és az sikerül amit eltervezünk. Ma egyáltalán nem terveztem sütni, pihenős, lazulós, bújos napnak indultunk neki a picit náthás, fájósan növögető fogacskákkal küzdő Somival. Cserébe nyűglődtünk, semmi és sehol nem volt jó. Megnéztünk sok autót, buszt, megvártunk a sarkon 3 HÉVet, gyűjtöttünk kavicsot, simogattunk cicát, kutyát, toporogtunk…

Muszáj volt elővenni az egyetlen nagyágyút, a csodafegyvert, a dagasztógépet. Ez normál esetben csodákat tesz, fáradt, nyűgös Somit álomba ringat. Gyors ötletelés: sajtos, túrós háromszögek a tökéletes sajtos stangli receptből. A művelet jól működött egészen a formázásig, itt elszakadt a cérna: a gép hangja csődöt mondott, a sodrófa 1 perc alatt elvesztette a varázsát, a konyhaszekrényben már alig lézengett pár általam veszélyesnek nyilvánított “játék”.

Itt jött el a pillanat, hogy a feltekert, háromszög vágás előtt álló, megtöltött, megdagasztott tészta egy sikkes mozdulattal egyben került a tepsibe, lesz ami lesz alapon, inkább kuka, csak a totyogó ne kínlódjon.

Én még langyosan megeszegettem a felét, vártam mikor jutok egy vállalható szeletig, esetleg a közepén túl, a másik csücsök felé… Hát nem találtam meg a keresett szeletet😁

Akkor kicsim, ha valaki vigyáz a totyogó öcsire😉

Nem tudom kinek ízlett jobban a háromszögnek indult szörnyecske: a kamasznak vagy a mai napot végig szenvedett totyogónak.Sajnáltam a mai konyhában töltött időt, sajnáltam a belefektetett energiát, lisztet, sajtot. Sajnáltam egészen addig a pillanatig, amíg nem vettem észre a meghitt együtt falatozást. Néha a totyogó etette a kamaszt, de volt mikor a kamasz legfinomabb falatja kandikált ki az öcsi szájából. Sem fájó fogacska, sem a hidegfront, sem a holnapi természetismeret dolgozat nyomása nem árnyékolta be a hangos csámcsogást.Kellenek az ilyen napok, a bakik és a következő nekifutásra azok a bizonyos háromszögek.