Gyerekkoromban ettem utoljára és nagyon sokszor vörösboros kalácsot, amit anyukám szomszédasszonya sütött számtalanszor. Sorházban laktunk, emlékszem, mikor sült ez a sütemény, megszálltuk az udvart és alig vártuk a kóstolót. A vörösboros kalács illata mindenkit kicsalogatott a lakásból, szerintem a másik utca végén is tudták: Jutka néni süt. Ma a lányom robogott le a sütés 12. percében az emeletről: anya, mi ez????? Úristen de mennyei illata van!!!
Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok a kép mellé illatot tölteni és kevés a szókincsem ehhez a kuglófhoz. A kép nem adja vissza, amit ez a sütemény magában rejt: az illat, az íz, az állag együtt alkot egy olyan hármast, amit kevés sütemény tud űberelni. Talán a nagyim vajas kuglófja, bár annak inkább a története, a múltja ami az igazi varázsát adja.
Jutka néni emlékeim szerint két őzgerinc formában sütötte, én most kuglóf alakot gondoltam ki. Azt hiszem, eredetileg a németek is kuglóf formában sütik, leginkább karácsony környékén, de akadnak családok, ahol soha nem hiányozhat a reggeliző asztalról vagy a kávé mellől.
Na de mitől különleges és más, mint a többi kuglóf? A fahéj, a kakaó, a csokoládé és a finom, minőségi, testes, száraz vörösbor ad egy igen meghatározott, jellegzetes, semmivel össze nem keverhető illatot, zamatot, ízt ennek a belül szaftos, puha, kívül kissé roppanós kérgű süteménynek.
Hozzávalók
- 300 g liga margarin
- 300 g cukor
- 5 db egész tojás
- 360 g rizsliszt
- 12 g sütőpor
- 2 teáskanál fahéj
- 2 teáskanál holland kakaó
- 150 g csokoládé forgács
- 250 ml bor
Elkészítés
- A cukros margarinhoz keverjük egyenként a tojásokat. Itt ne aggódjunk, ha nem túl szép, egynemű a massza.
- Ehhez öntsük a száraz hozzávalókat és a vörösbort, majd alaposan keverjük össze.
- Egy közepes méretű kuglóf formát vagy 2 db őzgerinc formát alaposan kenjünk ki margarinnal és szórjuk meg rizsliszttel, majd öntsük bele a masszát.
Gluténmentes Íz-Lik 