Nemzeti ételek, b, mint Balkán – Bosanska reform torta – bosanska kuhinja

Tudjátok milyen ez a torta? Brutálisan töményen diós, csokis, cukros. Amikor a bosnyákok sütnek, vagy főznek, akkor annak rendesen megadják a módját és nem spórolnak ki belőle semmit. Szerintem ez a torta a fél falunak elég lenne, annyira intenzív. Én pont így imádom.

Amikor Szarajevóban éltünk, 2 évig dolgoztam a nagykövetségen, a konzulátuson. Nagyon szerettem a munkámat és a kollégáimat is. Hihetetlen jó volt a légkör, rengeteget viccelődtünk, sokat sütöttünk, főztünk elméletben. Szerintem aki hallott minket, igazán jól mulatott, hiszen totál kevert nyelven ment általában a társalgás: pár magyar szó megspékelve néhány bosnyákkal. Nekem rettenetesen nehezemre esett eleinte az olyan szavak kiejtése, ami tele volt mássalhangzóval, szinte magánhangzó nélkül. Ilyen pl a vrtic (óvoda), uskrs (húsvét), és hogy főzzünk is, a vrhenje za kuhanje (főzőtejszín). Persze a konyhanyelvet, vagyis a hozzávalókat egész gyorsan megtanultam, de ha vmit nem értettem, vki mindig eltáncolta nekem. Erről jut eszembe, a legelső szó, amit megtanultam, az a polako volt: lassan.

A konzulátuson dolgozott és dolgozik a mai napig egy igen kedves volt kolléganőm, Daniela Sikuljak. Szerencsére ő beszél magyarul, így elég volt egyszer megemlítenie egy diós, csokis tortát, és tudtam, hogy az nekem kell. Ha jól rémlik, először akkor ettem ezt a bizonyos tortát, mikor Danielának szülinapja volt és meglepett minket. Azt hiszem ennyire intenzív ízvilágú tortát soha nem ettem előtte. Naná, hogy rögtön elkértem a receptet.

Még kint laktunk, mikor úgy döntöttem, megsütöm az extrán reform verziót, és cukor helyett xilitet tettem bele. Közel 1 kiló xilitet…. Azóta nem ettem xilitet, de szerintem soha nem is fogok. Rendesen megtanultam a leckét: talán 2 nap telt el egyetlen szelet süti után, hogy magára tudtam hagyni a klotyót, akivel olyan szoros barátságot kötöttem, hogy pár centire sem mozdultam el mellőle rémálmaimban sem szeretnék több xilites tortát látni szóval marad a kő kemény, brutálisan jóóóó, cukros verzió, pont úgy, mint az eredeti receptben szerepel.

Igazából nagy átalakítást nem is igényelt a torta, a piskótába 1-1 evőkanál rizslisztet tettem.

Nagyon, nagyon szépen köszönöm Daniela a receptet

“Furfangos Sára kifundált terve erre az évre

Ebben az évben minden hónapban más – más ország nemzeti ételeit fogom elkészíteni, terveim szerint hetente kétszer akarom mondani Sára terve szerint “

Hozzávalók:

Piskóta:

●3×4 db tojásfehérje

●3×100 g cukor

●3×100 g darált dió

●3×1 evőkanál rizsliszt

Krém:

●12 db tojássárgája

●12 evőkanál cukor

●2 csomag vaníliás cukor

●200 g gluténmentes étcsokoládé

●250 g vaj vagy margarin

Elkészítés:

●A piskótákat egyenként süssük meg egy 24 cm-es tortaformában

●A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, közben fokozatosan adjuk hozzá a cukrot. Ehhez keverjük óvatosan a diót és a lisztet.

●Simítsuk a masszát sütőpapírral bélelt formába és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt süssük készre.

●A krémhez a tojássárgákat keverjük habosra a cukorral, vaníliás cukorral.

●Gőz fölött folyamatos kevergetés mellett főzzük 20-25 percet. Ehhez keverjük hozzá az étcsokoládét

●A vajat vagy margarint keverjük habosra és adjuk hozzá a lehűtött tojásos krémet. Alaposan habosítsuk fel.

●Töltsük meg a tortát és díszítsük ízlés szerint.

Jó étvágyat hozzá!