Egyszer, valamikor nagyon régen egy videóban láttam, hogy fa kenyérsütőben sütik a kenyeret. Egyszerűen csodálatos látvány volt és azóta sem ment ki a fejemből. Sokszor szoktam mondani, hogy az álmokat egy darabig dédelgetjük, aztán valóra váltjuk. Ez a fa sütőkeret messze nem szerepelt az első helyen az álmaim között, de dédelgettem.
Mi, akik itthon készítjük a gluténmentes péksüteményeket, desszerteket, sokszor akár a tésztákat és tulajdonképpen mindent is, naponta több órát töltünk el a konyhában. Nekünk megtérülő befektetés egy-egy sütőforma, tepsi, serpenyő, pláne akkor, ha ezeket több dologhoz tudjuk használni. Van kedvenc kenyér, bagett, zsemle sütő formám, amik jól szuperálnak és van az álmom. Az a bizonyos fa. Ami semmivel sem tud többet, mint a bevált darabom, nem jobb, még a kenyér sem lesz finomabb, vagy kevésbé finom benne. De csodálatos. Luxus? Valahol az. Én vagyok az, aki nem bánja, ha születésnapjára tányért, karácsonyra sodrófát, névnapjára pedig konyharuhát kap ajándékba. Jobban tudok örülni egy fotózáshoz való tálnak, mint az ékszernek.
Én vagyok az, aki képes beszélgetni dagasztás közben a tésztával és sütés közben kis sámlin ülve csodálom a dagadó kenyeret.
A szükség és a muszáj nagy úr. Sokszor persze én is fáradt vagyok, vagy nehezen állok neki vasárnap este a másnapra szánt szendvics alapnak, de pontosan annyi ideig tart jókedvűen, élvezettel dagasztani a kenyeret, mint morcosan, pufogva.
A férjem időnként kuncogva kérdezi, mikor új szerzeményekkel állítok haza, hogy ezeknek találok e egyáltalán még helyet. Naná, hogy találok.
Nézzétek miben sülnek ezek a csodálatos cipók? Az álmomban, igen, abban a bizonyos fa kenyérsütő keretben. Őszintén, nem csodálatos? Tudjátok, hogy miért nem luxus mégsem ez nekem? Mert simogatja a lelkemet. Napokig nézegettem és tudtam, ha használni szeretném, le kell kennem olajjal és meg kell sütnöm kenyér nélkül. Izgultam, hogy mennyit veszít a szépségéből, de bíztam benne, hogy inkább patinás lesz tőle. És igen, minden sütés után szebb és még szebb lesz.
Ezután jöhetnek a benne kisült csodák, a pihe-puha cipók, természetesen gluténmentesen.
Ha esetleg ti is beleszerettetek ebbe a meseszép bükkfa keretbe, akkor itt tudjátok megvásárolni:
https://cookori.com/Birkmann-Bukkfa-kenyersuto-keret-28cm
Hozzávalók 4 cipóhoz:
- 750 g langyos víz
- 2 teáskanál nádcukor
- 40 g friss élesztő
- 15 g naturbit psyllium rost (por állagú útifű)
- 750 g it’s us miklos’ universal plus mix lisztkeverék prebiotikus cikóriainulinnal
- 20 g só
- 3 evőkanál olaj
Tetejére:
- Ízlés szerint magok
Elkészítés:
- Mérjük a langyos vizet, a cukrot egy keverőtálba, morzsoljuk bele az élesztőt és pár perc alatt futtassuk fel.
- Adjuk hozzá a por állagú útifüvet és keverjük csomómentesre.
- Öntsük rá a lisztkeveréket, a sót és alaposan dagasszuk meg, közben csurgassuk hozzá az olajat.
- Takarjuk le egy tiszta konyharuhával és szobahőmérsékleten kelesszük 45 percet.
- A megkelt tésztát olajos kézzel gyúrjuk át és osszuk 4 egyenlő részre.
- Formázzunk belőle bucikat, majd nyújtsuk vékony téglalappá. Hajtsuk be két szélét a tészta közepéig, majd erre merőlegesen tekerjük fel.
- Az így kapott bucikat kenjük le vékonyan olajjal.
- A fa kenyérsütő keretet kenjük át olajjal, tegyük egy sütőpapírral letakart sütőlapra és helyezzük bele a bucikat.
- Szórjuk meg a tetejüket ízlés szerint magokkal, vagy vágjuk be pengével.
- Takarjuk le egy tiszta konyharuhával és szobahőmérsékleten kelesszük 45 percet.
- 200 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre.
- Hagyjuk a bucikat langyosra hűlni a formában. Célszerű kerettel együtt, sütőpapír nélkül rácson hűteni, így nem lesz nedves az aljuk.
Jó étvágyat hozzá!
Gluténmentes Íz-Lik 